Az észlelés, a gondolkodás és az érzésvilág beteg. A tudat szerkezete beteg. Az ember részben és rész szerint ismer meg.
Az észlelés beteg. Informatív, utólag nem tudjuk pontosan felidézni a dolgokat, csak úgy "sablonosan". Az észlelés intenzitása drasztikusan lecsökkent a gyerekkor óta. "A normális, pontosabban az egészséges észlelést kell helyreállítani".
A gondolkodás beteg. Asszociatív, jobbra-balra lépések, utalások lánca a végtelenségig, lehetőleg a "megterhelő" aktuális gondolkodás elkerülésével. A figyelem nem autonóm: csak az "érdekes" gondolatokban maradunk meg közönségesen, "amik a lelket foglalkoztatják".
Érzésvilágunk is beteg. Előtérben az önvédelem, az önkép védelme. Nem akarom megismerni önmagam, nehogy rájöjjek, ki vagyok. Ezt tkp. a mai ember mottójának is nevezhetnénk. Nescio. Szerteszakít ez a kín. A másik emberben nem az embert látjuk, hanem az egot. A figyelem nagyrészt le van kötve az önvédelemben, a magam-érzésben, az önmagamnál-levésben.
A tudat szerkezete nem megfelelő annak, amire képes lenne a mai ember. A tudati lélek továbbfejlesztésével lehetővé válna önmagunk átélése. Amíg csak tárgy-szinten vagyunk csak képesek gondolkodni az emberről, vagyis kimutatunk, mikor önmagunkat keressük (önmagunkra inkább csak hivatkozunk), nem valósítottuk meg a tudati lélek lehetőségeit. Ezek a meg nem valósított lehetőségek aztán gyűlnek, s a fel nem használt megismerési erők ellenséggé válnak.
Az észlelés sem egészséges. (Bővebben G.K.: Az észlelés mint terápia. In: G.K.: A Logosz felismerése, …, Kláris kiadó, Budapest) Nem az érzékszervek betegedtek meg – bár, mint azt Huxley: A látás művészete c. könyvéből tudjuk, a mai ember általában nem jól használja a szemét. Mindent meghatároz a mai kor szellemére jellemző technicizáltság, túlzott célszerűség. Erre G.K. Az élet lelassítása c. írásában olvashatunk bővebben. Az észlelésünk is ilyen "célszerű", ilyenné neveli a felnőtt világ, az iskola, a média a gyerekkorban még sokkal tisztább, teljesebb, odaadóbb észlelést. Mitől is beteg a mi figyelmünk? Ill. észlelésünk? Lack Gábor ezt fogalmi látásnak hívta, mely abban nyilvánul meg, hogy nem hagyjuk a látottat, hallottat beszélni: rögtön ítélünk. Beskatulyázzuk valahova akarva-akaratlanul. Ez a mechanizmus működik a felnőtt emberben.
Az emberiség problémáit Kühlewind a tudatban látta. És ott is kívánta megoldani őket – nem külsődleges eszközökkel. A tiszta gondolkodásról számtalanszor beszéltünk. Az érzés megváltozása, megismerővé alakítása terén is számos írása, könyve jelent meg. Most az egészséges észlelés helyreállításáról lesz szó. Az összes ilyen gyakorlat eleve görcsmentes. És, mint a Normálistól az egészségesig c. könyvben írja, görcsösen nem lehet gyakorolni. Ezért alapvető fontosságúnak tartjuk az előrehaladás szempontjából, hogy a megszokott gyakorlatokon kívül (koncentráció, meditáció) az észlelésben is gyakoroljuk magunkat.
1. Egyszerű észlelés. Téma: Egy kis kő (nem kristály) vagy egy kis növényi levél. Idő: maximum három perc, először fél perccel kezdve. Először intencionális figyelemmel nézzük a tárgyat, majd átváltunk "globális" figyelemre. Javasolt, hogy amíg "bele nem jövünk" a gyakorlatba, mindig ugyanazzal a tárggyal gyakoroljunk. A gyakorlatot kibővíthetjük természeti jelenségekkel, mint pl. a folyó folyása, vadállatok fajspecifikus mozdulatai és hangjai.
2. Elképzelés. A tárgyat felváltva nézzük és elképzeljük. Fontos, hogy a szem becsukásakor fellépő "utánvilágítást" zárjuk ki. Itt is természeti tárgyat választunk. Először hosszabb szemlélés (1-3 perc) után röviden (1/4 – 1 perc) nézzük, majd a szemlélés és elképzelés idejét egyaránt 15 – 30 mp-re vesszük. Ezt ismételjük kb. 4-szer. A gyakorlat további lépése, hogy a képzeleti képet megpróbáljuk a globális figyelemből előállítani (azaz nem vonásokból "dobáljuk össze" a tárgyat).
3. Központi gyakorlat. Első fázis: "Én nézem": Tudatosan teremtsük meg azt a helyzetet, hogy "én itt – a tárgy ott". Ez a fázis kb. negyed percig tart. ez után egy pislogással átváltunk a következő fázisba: "Láttatja magát". Ekkor egyszerűen "hagyjuk beszélni" a tárgyat. Most teljesen passzív vagyok, a tárgy sugároz. Ez a fázis kb. 3 percig tart. Fontos, hogy utána visszajövünk az "én nézem"-állapotba, és így fejezzük be a gyakorlatot.
Mindezen gyakorlatok által kialakul, ill. megerősödik a megismerő érzés. A 3. gyakorlat átvezet az észlelési meditációba is.
Vissza ...