Rudolf Steiner már az Általános Feltételek leírásánál (GA 245) ír arról a feladatról, amit úgy nevez, hogy a tökéletesen tiszta gondolkodás elsajátítása. "Tűzzük ki célul, hogy egy rövid időre, körülbelül öt percre (minél több, annál jobb) tegyük magunkat szabaddá a gondolatoktól való zavartatástól. Uralkodnunk kell tudni a gondolkodásunk világában. [...] A fent említett időkben szabad akaratból tegyük lelkünket üressé a megszokott, hétköznapi gondolatfolyamtól, és egyéni iniciatívából egyetlen gondolatot helyezzünk lelkünk középpontjába. Nem kell azt hinnünk, hogy ennek egy kivételes, vagy érdekes gondolatnak kell lennie; amit okkult értelemben el kell érnünk, azt azáltal érjük el, ha kezdetben arra törekszünk, hogy lehetőleg egy érdektelen és jelentéktelen gondolatot válasszunk [...]" (Sz. G. ford.) Ez a gyakorlat az öt alap (mellék-) gyakorlat között szerepel, mégis méltatlanul elhanyagolt gyakorlat. A koncentrációs gyakorlatot Georg Kühlewind munkái nyomán ismertetem.
A koncentrációs gyakorlatok célja a tiszta, elfogulatlan gondolkodás kigyakorlása, mivel ez mindenfajta szellemi kutatáshoz szükséges, így a meditációnak is alapfeltétele. Szintén itt gyakorolhatjuk ki azt a fegyelmezettséget, akaratot és koncentráltságot, ami a magasabb közlések megértéséhez szükséges. Célja másrészt a koncentrációnak – ha sikerül odáig fejlesztenünk a gyakorlatot – a magasabb Én öntudatra ébresztése az „énke”, a helytartó helyett. Egy-egy ilyen koncentráció napokra (akár hetekre) erőt adhat az embernek, hogy könnyebben, odaadóbban, örömmel végezze hétköznapjait. Hosszabb távon, ha jól végezzük, képes megváltoztatni az embert. Nem a „siker” a fontos, hanem maga a gyakorlás.
1. Gondolati koncentráció
Első a belső nyugalom megteremtése minden gyakorlat előtt. Abból indulunk ki, hogy egyetlen gondolatot kell gondolnunk. Egy egyszerű emberalkotta tárgy, melyek működése a gondolkodás számára tökéletesen átérthető, megfelel a célnak. Ennek a tárgynak a funkcióját, működését kell végiggondolnunk. De első körben csak valami „körül” tudunk gondolkodni, és ezt is csak szakaszosan. Ezért a gyakorlat megvalósítása során tűzzük ki célul azt, hogy kimozduljunk látszat-gondolkodásunkból (mikor gondolt Ön utoljára újat?), és helyette a valódi gondolkodást gyakoroljuk. Pl.: a pohár esetén: "ha szomjas vagyok, akkor mit szoktam tenni?" A szükséges szövegmennyiség csökkenni fog, ha jól végezzük a gyakorlatot, s a gondolkodás folyamata lassulni. Megpróbálunk a tárgy - képzetektől mentes - ideájához eljutni. A következőkben ezt tesszük a koncentráció tárgyává. Az odaadottság egy bizonyos szintje fölött bekövetkezik a tárggyal való azonosság élménye, majd az említett öntudatra ébredés. A gondolkodás folyamata tapasztalhatóvá válik.
2. Képzeleti koncentráció
Szintén emberalkotta tárgyat választunk. Ezt megpróbáljuk emlékezetünkbe idézni, majd ezt a képzetet tesszük a koncentráció tárgyává. Lehet rögtön funkcionálás közben elképzelni a tárgyat (a kanállal kanalazom, a csészébe tejet öntök, stb.). Ekkor a működéshez szükséges további tárgyak is elő fognak kerülni (a kanál esetén pl. tányér, leves, stb.). Az idea vagy funkció tudatba emeléséhez a következőképpen járhatunk el: Miközben mozgatjuk a tárgyat, egy pillanatra megállítjuk és elpárologtatjuk. Majd ismét megjelenítjük a tárgyat Ezt egy párszor megismételjük. Megpróbáljuk elképzelni, milyen lenne, ha a tárgy nem létezne. Ha a tárgy olyan, megpróbáljuk megérteni működését. A továbbiakban a gyakorlat menete a fent leírtakkal azonos.
Ajánlott irodalom
G.K.: Normálistól az egészségesig, 5.3. fejezet, Koncentráció-gyakorlatok. Török Sándor Waldorf-pedagógiai Alapítvány, Budapest, 1991.
G.K.: Figyelem és odaadás, 23. fejezet, Koncentráció, Kláris kiadó, Budapest, 2002.
G.K.: Tudatszintek, Koncentráció és kontempláció c. fejezet, Kláris kiadó, Budapest, 2003.